Blog

A dobolás és az agy

09
márc

Pár évvel ezelőtt, még úgy tartotta az orvostudomány, hogy az agy csak felnőtt korunkig fejlődik és új neuronhálózatot már nem képes kialakítani. Szerencsére mára már többszörösen cáfolják a mai kutatások, és úgy tartják, hogy képesek vagyunk az agyunk áthuzalozására. Ez egy jó hír, ugyanis a Budai Dobiskolában gyakorlással bármit, bárhány éves korunkban képesek vagyunk megtanulni, megváltoztatni. Persze, ez egyszerűen hangzik, de nem könnyű. Sokan úgy gondolják, hogy komoly erőfeszítések árán tudjuk ezt megtenni, de ha megértjük egy új szokás tudatos kialakításának menetét, akkor út közben vesszük csak észre, hogy milyen nagy eredményt értünk el.

Arra, hogy az ismétlés mennyire fontos a szokások kialakulásában, természetesen jóval azelőtt rájöttek, hogy az idegtudósok munkálkodni kezdtek. 1860-ban az angol filozófus, George H. Lewes írta le, hogy: „Amikor új nyelvet tanulunk, játszani tanulunk egy hangszeren, vagy szokatlan mozdulatok előadását akarjuk elsajátítani, azt nagyon nehéznek érezzük, mert még nem alakultak ki a csatornák, amelyeken az egyes érzékleteknek át kell haladniuk. Amint azonban a gyakori ismétlés utat vág, ez a nehézség megszűnik, és a tettek annyira automatikussá válnak, hogy akkor is el tudjuk végezni őket, ha a gondolataink máshol járnak.”

A józan paraszti ész és a tudományos bizonyítékok összeérnek: az ismétlés a változás egy formája!

Minden alkalommal, amikor leütsz egy új ritmust a dobon, akkor az új szokással társított konkrét idegsejt-áramkört aktiválsz. Ez azt jelenti, hogy az egyszerű ismétlés az egyik legfontosabb lépés, amit egy-egy új szokás beprogramozásához megtehetsz. Minden szokás hasonló pályát ír le a gyakorlásba tett erőfeszítéstől az automatikus viselkedésig, más néven automatizmusig. Az automatizmus az a képesség, amikor anélkül tudunk végrehajtani egy viselkedési elemet, hogy az egyes lépéseken gondolkodnánk; ez akkor következik be, amikor út közben a tudattalan veszi át az irányítást.

Az egyik leggyakoribb kérdés, amit hallani szoktam a Budai Dobiskolába kezdőként érkezőktől, hogy mennyi idő alatt lehet megtanulni dobolni. Pedig a szülőknek inkább azt kellene kérdezniük, hogy hány ismétlés kell egy új szokás kialakulásához. Azaz hányszor kell elismételni ahhoz, hogy a szokás automatikussá váljon. A szokásformálódással kapcsolatban az idő múlásának semmiféle misztikus ereje nincs. Teljesen mindegy, hogy huszonegy vagy harminc vagy háromszáz nap telt el. Ami számít, az az, hogy milyen gyakorisággal ülsz le gyakorolni a dobhoz. Megtehetsz valamit havonta kétszer vagy kétszázszor. A gyakoriság az, ami számít. A meglévő szokásaidat több száz, ha nem több ezer ismétléssel sajátítottad el. Az új szokásokhoz ugyanilyen gyakoriságra van szükség. Elegendő számú sikeres próbálkozást kell összefűznöd ahhoz, hogy a viselkedés elég erősen megragadjon az elmédben, és átlépd a szokásvonalat.

A gyakorlatban nem az számít igazán, hogy mennyi idő kell ahhoz, hogy egy szokás automatikussá váljon. Az a fontos, hogy elvégezd, amit a haladáshoz el kell végezned. Hogy egy tett teljes mértékben automatikussá válik-e, az nem olyan fontos.

Ahhoz, hogy megtanulj dobolni, gyakorolnod kell. A gyakorlást pedig úgy valósíthatod meg a leghatásosabban, ha tartod magad ahhoz, hogy kialakítod azt a szokást, hogy hetente többször leülsz a dobhoz. A következő dobiskola blogbejegyzéseiből azt is megtudhatod, pontosan hogyan.

Dobolás mint terápia

Bátran kimondhatjuk, hogy a dobolásnak mérhető terápiás hatást lehet tulajdonítani.  Ez a 2022-es tanulmány a dobolás terápiás hatását vizsgálja az autista serdülők idegrendszerét és viselkedését illetően. Az MRI-vel megfigyelt gyermekeknél bizonyítékot találtak arra vonatkozóan, hogy a dobolás nemcsak a motoros reakciók kialakulásának késleltetési képességét javítja, hanem csökkenti a hiperaktivitást és a figyelmi nehézségeket, valamint stimulál azokban az agyi régiókban, amelyek felelősek a gátló szabályozásért. Az eredmények rávilágítottak a prefrontális kéreg központi szerepére a motoros impulzivitás szabályozásában. Reméljük, hogy ezek a meggyőző eredmények hozzásegítik a szülőket és szakembereket, hogy az érzelmi és viselkedési nehézségekkel küzdő klinikai populáció megfelelő dobolás-alapú intervencióban részesüljön. Nálunk, a Budai Dobiskolában erre lehetőséged van kipróbálni. Egyre több pszichiáter, pszichológus és gyógypedagógus küld hozzánk adhd, asd, add és egyéb sni-s gyerkőcöt a dobiskolánkba.

https://www.pnas.org/doi/10.1073/pnas.2106244119?fbclid=IwAR3P24lfZ5wLiIDtfp6NqKlzVBJv5Ae0bHEdo8EkpaJnX60Xl9PS533FkvE

A motiváció nagy úr

Gyakran hallom a szülőktől, hogy „még nem próbálta, ezért nem tudom, hogy van e ritmusérzéke a doboláshoz”. Vagy pedig az is gyakori, hogy „nincs ritmusérzékem, így is meg tudok tanulni dobolni? Kérdem én, hogy ha soha nem próblta, akkor honnan lenne ritmusérzéke? A ritmusérzéket, ritmustartást ki kell fejleszteni, mert ez is csak egy olyan izom, amit még sosem használtunk. Nem hiszek a tehetség intézményében. A tehetség szerintem csak egy városi legenda. Michael Jordan is több ezer mellédobással jutott el a világhírig, ahogy Edison is több ezer próbálkozásra találta fel az izzót. A dobok mögött eltöltött gyakorlás rendszeressége számít, és ez nem a szülőszobáról hozott adottság. Ez egy fontos gondolat, mert sokat segíthet a motivációdban. Rengeteg autista és adhd-s gyermek szüleitől tudom, hogy az önkorlátozó hiedelmeik miatt képtelenek tanulni. Mit jelent ez? Az önkorlátozó hiedelem egy negatív mentális attitűd. Olyan szavak mondogatása amik megakadályozzák a tanulásban. Sokan azt mondják ki, hogy „nem tudom megcsinálni”, vagy „eddig megtudtam, de már többször nem tudom”, vagy pedig „nincs tehetségem”, de valójában ide tartozik az is, amikor azt mondják, hogy „megpróbálom”. A megpróbálom azt jelenti, hogy nem fog menni. Gondolj csak bele. Ha éppen műtét előtt állva konzultálnál a dokiddal, és azt mondaná, hogy „megpróbálja”, nem mennél el máshoz inkább? Ebben yodának nagyon is igaza volt.

Gál Dani

Budai Dobiskola