Pár évvel ezelőtt, még úgy tartotta az orvostudomány, hogy az agy csak felnőtt korunkig fejlődik és új neuronhálózatot már nem képes kialakítani. Szerencsére mára már többszörösen cáfolják a mai kutatások, és úgy tartják, hogy képesek vagyunk az agyunk áthuzalozására. Ez egy jó hír, ugyanis a Budai Dobiskolában gyakorlással bármit, bárhány éves korunkban képesek vagyunk megtanulni, megváltoztatni. Persze, ez egyszerűen hangzik, de nem könnyű. Sokan úgy gondolják, hogy komoly erőfeszítések árán tudjuk ezt megtenni, de ha megértjük egy új szokás tudatos kialakításának menetét, akkor út közben vesszük csak észre, hogy milyen nagy eredményt értünk el.
Arra, hogy az ismétlés mennyire fontos a szokások kialakulásában, természetesen jóval azelőtt rájöttek, hogy az idegtudósok munkálkodni kezdtek. 1860-ban az angol filozófus, George H. Lewes írta le, hogy: „Amikor új nyelvet tanulunk, játszani tanulunk egy hangszeren, vagy szokatlan mozdulatok előadását akarjuk elsajátítani, azt nagyon nehéznek érezzük, mert még nem alakultak ki a csatornák, amelyeken az egyes érzékleteknek át kell haladniuk. Amint azonban a gyakori ismétlés utat vág, ez a nehézség megszűnik, és a tettek annyira automatikussá válnak, hogy akkor is el tudjuk végezni őket, ha a gondolataink máshol járnak.”
A józan paraszti ész és a tudományos bizonyítékok összeérnek: az ismétlés a változás egy formája!
Minden alkalommal, amikor leütsz egy új ritmust a dobon, akkor az új szokással társított konkrét idegsejt-áramkört aktiválsz. Ez azt jelenti, hogy az egyszerű ismétlés az egyik legfontosabb lépés, amit egy-egy új szokás beprogramozásához megtehetsz. Minden szokás hasonló pályát ír le a gyakorlásba tett erőfeszítéstől az automatikus viselkedésig, más néven automatizmusig. Az automatizmus az a képesség, amikor anélkül tudunk végrehajtani egy viselkedési elemet, hogy az egyes lépéseken gondolkodnánk; ez akkor következik be, amikor út közben a tudattalan veszi át az irányítást.
Az egyik leggyakoribb kérdés, amit hallani szoktam a Budai Dobiskolába kezdőként érkezőktől, hogy mennyi idő alatt lehet megtanulni dobolni. Pedig a szülőknek inkább azt kellene kérdezniük, hogy hány ismétlés kell egy új szokás kialakulásához. Azaz hányszor kell elismételni ahhoz, hogy a szokás automatikussá váljon. A szokásformálódással kapcsolatban az idő múlásának semmiféle misztikus ereje nincs. Teljesen mindegy, hogy huszonegy vagy harminc vagy háromszáz nap telt el. Ami számít, az az, hogy milyen gyakorisággal ülsz le gyakorolni a dobhoz. Megtehetsz valamit havonta kétszer vagy kétszázszor. A gyakoriság az, ami számít. A meglévő szokásaidat több száz, ha nem több ezer ismétléssel sajátítottad el. Az új szokásokhoz ugyanilyen gyakoriságra van szükség. Elegendő számú sikeres próbálkozást kell összefűznöd ahhoz, hogy a viselkedés elég erősen megragadjon az elmédben, és átlépd a szokásvonalat.
A gyakorlatban nem az számít igazán, hogy mennyi idő kell ahhoz, hogy egy szokás automatikussá váljon. Az a fontos, hogy elvégezd, amit a haladáshoz el kell végezned. Hogy egy tett teljes mértékben automatikussá válik-e, az nem olyan fontos.
Ahhoz, hogy megtanulj dobolni, gyakorolnod kell. A gyakorlást pedig úgy valósíthatod meg a leghatásosabban, ha tartod magad ahhoz, hogy kialakítod azt a szokást, hogy hetente többször leülsz a dobhoz. A következő dobiskola blogbejegyzéseiből azt is megtudhatod, pontosan hogyan.
Dobolás mint terápia
A motiváció nagy úr
Gál Dani
Budai Dobiskola
